Az élet habostortájából mindannyian szeretnénk egy szép szeletet magunkénak tudni. Szeretnénk jól érezni magunkat, élvezni az életet, boldognak lenni. Gyakran azonban azt tapasztaljuk, hogy a “tányérunkból” más is kér: nehézségek, gondok, kihívások, konfliktushelyzetek.
Előfordult már Önnel hogy egy nehéz helyzetben úgy érezte, nem tud tovább lépni? Hiába kereste a megoldást, nem jutott előbbre, miközben egyre sötétebben látta a jövőt? Ezt mindenki megtapasztalja, a legkülönbözőbb helyzetekben. Szeretnénk felállni a padlóról, de nem megy.
Sokszor azt gondoljuk a legegyszerűbb módja egy probléma kezelésének, ha nem beszélünk róla, s úgy teszünk mintha semmi sem történt volna, vagy megpróbáljuk elzárni magunkban, de a legrosszabb: bezárkózunk. Ez a stratégia hosszútávon nem hoz megoldást.
Az élet olyan mint a kerékpározás. Ha az ember egyszer megtanulja, onnantól megy. Tartja az egyensúlyt, tartja az irányt, figyel a többiekre, igyekszik nem összeütközni másokkal. De mi van akkor, ha elveszti az egyensúlyt?
Farkastörvények között élünk, az érvényesülés érdekében mindenki szeretne erős, és sebezhetetlen lenni, vagy legalább annak látszani. Pedig sokszor a kemény külső mögött összetört és gyenge emberek élik az életüket.
Nos, a kérdés teljesen jogos. Általában mindannyian feltesszük ezt magunkban. Tucatnyi próbálkozás és kudarc után már tényleg csak legyinthetünk egy újabb lehetőségre. De akkor miben más ez mégis?
